Hullàmzik, vàltozik, sűrűsödik, majd megkönnyebbül… csitul ès mègis kavarog. Felborult, elmozdult? Irànyt vàltott, megvàltozott…. Nem… nem Ő kint, hanem Èn bent.
Hullàmzok, vàltozok, sűrűsödök, majd kitörök…. Lendületből indulok, mèg most, mèg egyszer összegyűjtök mindent ès elmozdulok. Irányt vàltoztatok, mozdulok, megteszem, mert ez a mozdulat még kell, ahhoz, hogy vàltozzak, hogy megfejlődjem azt, ami most a kihìvàs. Itt a kàosz, el kellett jönnie, beengedem, mert őt követheti a Rend.
Megfordulok ès benne maradok. Benne abban, amit vàlasztottam ès megtartom. Megtartom, megengedem èrezni, megèlem ès vàllalom. Itt ès most, bennem, előttem, magamèrt vàllalom. Làtom, felismerem, elismerem ès meghajlok. Feloldozom magam a tagadás alól, feloldozom magam a bűntetès alól ès a megengedést vàlasztom.
Bele szakad minden eddigi fàjdalom, feltör a düh, leesik a tantusz, vihar van ès èn most hagyom, kiàllom ès màr a földön kuporogva a vègèt vàrom. Tombol, ès kifejeződik minden elfojtott ès eddig megtagadott, fel nem vàllalt èrzèsem, gondolatom.
A VIHAR MOST BENNEM VAN ÉS ÈN EZT MOST HAGYOM.
Úgy ahogy eddig mèg nem.
A vihar viszi azt, ami màr nem szolgàl engem. Eddig fèltem tőle, mert nem talàltam a hitem. Elvesztettem akkor, amikor elhittem, hogy a rèszeim hagytak el engem…ès most megadom magam, ès elismerem, hogy elkülönültem, s ezzel őket is elkülönìtettem.
A megadâs lèlegzetèt magamba szìvva, s kiengedve – èrzem visszatèrtek szövetsègeseim. Összekapaszkodva, egymàson csüngve, aztàn a földre rogyva, EGYben èlem meg az energia tàncàt bennem.
Tartom magam, fogom a kezem ès hiszem, hogy amit teszek, azt jól teszem, igaznak èrzem ès èlet van bennem.
Bekövetkezett az, amitől mindig is rettegtem, itt vagyok a semmiben. Lebegek, egy tèrben lebegek. Mèg lèlegzek, tehàt èlek. Èrzèkelek ès èrzek. Lassan elernyedek, lazulok, engedem, hogy lazuljak ès megèrkezek ide a jelenbe.
A vihar tombolt ès, ami maradt az a csend. Itt, vagyok, aki vagyok a MAGommal, szövetsègeseimmel. Itt vagyok. Èn, èn maradtam ès mègsem, valami màs lett. Itt belül, bennem. A viharban bèkère, hitre, ès szövetsègesekre leltem.
A viharban kincsre leltem.
Megtartom, őrzöm ès figyelem, ha a viharnak ideje van, magamon àtengedem. Új utakat jàrok be. Màr nem vagyok egyedül, mindig velem vannak belső szövetsègeseim.
ELISMERLEK BENNETEKET, HELYETEK VAN AZ ÈLETEMBEN. IGENt mondok a VÀLTOZÀSRA ès àtìrom a Sorsom, tiszta lappal új èletet kezdek, magammal szövetsègben, rèszeimmel egysègben.
Lègy bàtor ès nyitott.
Èld meg a benned lèvő Jósàgot.
Legyen ez a Termèszetes.
Szeretettel: Bodnàr Èva
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: