Szirom

Két világ közt rekedtem; öröm és fájdalom, élet és halál között, dimenziók között. Közömbösség, üresség jár át, súly van a szívemen. Nem érzek mást, csak a hiányt. Így vagyok itt, az életben. Ingázok és feszülök Két-ségek között; felnőtt-gyerek, munka-hivatás… Helytelen vagyok, élettelenül kószálok. Lépnék előre mégsem tudok. Irány van, de erősebb a hiány, így itt… Tovább »

Azzal, hogy elismerem az Egység részeként önmagam, odaadom az irányítást valami nagyobb erőnek. Elismerem, hogy van valami nagyobb, aminek a része vagyok, ami rajtam kívűli és mégis bennem is lüktet. Az együtt működésben benne van a tejesség lehetősége, a részek kapcsolódása, s ezzel automatikusan életbe lépő nyitottság. Hiszen a kapcsolódáshoz kifelé is kell fordulnom megtartva… Tovább »

Azt mondtad, akarod a Kincset.Azt mondtad vágyod a Fényt. Vajon, akarod-e az utat, ami odavezet? Vállalod-e a lehetőségét, hogy kifordítsd sarkaiból a világod? Igen a tiéd. Vállalod a világokon át vezető hídon az út megtételét? A hidat látod. Mindig is láttad. Láthattad, hisz mindig ott volt és ott is marad. Azt mondd el vállalod-e, hogy… Tovább »